Az év utolsó napján illene összeröggyinteni valami évösszefoglaló félét. Előljáróban annyit, hogy életem legkevésbé boldogabb éve volt 2009, de a legkalandosabb is.

Január: azt hiszem életem legeslegrosszabb hónapja volt, egy szép kis szakítással.
Február: rögtön az elején egy TBDM koncert, ami isten volt és szörnyűséges Valentin-nap.
Március: sok időt töltöttem Ismoval, aki megmutatott nekem egy csomó tök szép helyet, és rengeteget fáradozott a szülinapommal. Mert igen, idén lettem 20 éves.
Április: csináltattam egy piercinget magamnak és szoptam egy csomót a szakmai nyelvvizsga előkészítőn.
Május: vizsgák, de átmentem a két legnehezebben.
Június: életemben először fejeztem be a vizsgaidőszakot 1 hónap alatt. És volt egy évforduló.
Július: elmentem dolgozni oda ahol barátosné is húzza az igát és pusztítottuk az agysejteket.
Augusztus: elmentünk Brutal Assaultra, ahol lehúztak minket és utána 2 napot csőveztünk Prágában.
Szeptemberben: el kezdtem szövögetni a terveimet.
Október: kiköltöztem Londonba.
November: szakítás, ezenkívül mászkáltam sokat Londonban és igyekeztem minél több pubot behatóan megismerni.
December: hazajöttem szívemcsücskeihez az ünnepekre és történt velem sok vicces dolog. Az egyik épp az, hogy szilveszterkor kell nekem kurvára betegnek lennem, pedig már 5 éve nem volt komolyabb bajom.

Bízok a 2010-ben. És mindenkinek BÚÉK!

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Bárcsak visszamehetnék 22 évvel ezelőttre és utána még néhány fontosabb momentumban, visszacsinálhatnék pár dolgot, utána másfél évvel ezelőttre, hogy megint buheráljak valamit. És most nem lenne ez. Ez az iszonyatos kétely és bizonytalanság.

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Tegnap este hazafelé beültünk egy sültkrumplira a nagy sárga M betű birodalmába, hogy kibekkeljük azt a fél órát, míg az éjszakaink nem indul. A VIVA tévé ment. A szokásos ócska zenével. De aztán felcsendült egy igazán sokat hallott, ismerős nóta. Feljött a sok emlék. Ha nem is rengeteg, de volt valamennyi közöm a klip elkészüléséhez. A színpad. A vágások. És néhány apróság. 

Phfáj, de jó is volt az. Még ha zűrős is. Most pedig már szinte nem is beszélünk. 

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Igaz '89es a szám, de a '90es években is nagy sláger volt, főleg az általános iskolai farsangi bulikon. 8-9 éves fejjel, csiszolatlan angol tudással, ez a pumpálós és lekváros számnak maradt meg bennünk, nem is kis fogalmi zavart okozva. De nekem azóta is csak 'pumpáld fel a lekvárt'.

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Ma reggel az ágyban feküdve, régóta ébren, járt az agyam és hirtelen az ötlött a fejembe, hogy milyen szívesen innék egy pohár kakaót. Tudom, ez most olyan semmilyenül hangzik, de nálam igenis nagy szó. Több, mint 10 éve nem ittam kakaót, tehát ez ilyen egetrengető gondolat. Aztán belegondoltam, hogy miért telt el ennyi idő kakaó nélkül. Mert a kakaó jó dolog és nekem annyira szép emlékem kötődik hozzá. 

Amikor óvodásak voltunk húgommal, akkor még egy szobába aludtunk anyuékkal. Akkoriban még vártam a reggeleket, a szemembe vakító fényeket, mert tudtam hogy hamarosan a számban érezhetem a forró kakaó ízét. Anyuék ilyenkor mindig kivettek minket az ágyból és áttettek az övékre, a franciára és ott várhattuk az ébredés édes nedűjét. Azt mondják, a szemünk teljesen csukva volt, a lámpák miatt, de a szánkkal már kapdostunk a cumisüvegek után. Én minden étellel itallal lassan végzek, de az az üvegnyi kakaó pillanatok alatt legördült.

Aztán sulisak lettünk és már nem kakaóval ébredtünk. Még párszor megkóstoltam az iskolai poharasat, de az fényévekre volt anyuétól. Onnantól kezdve nem ittam soha többé kakaót. De talán nosztalgiázni kellene.

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Tényleg sokszor tapasztaltam, hogy blogolni csak óvatósan szabad. Én igyekszem ehez tartani magam, de mivel része voltam/vagyok bizonyos életeknek, így bizonyos blogok szereplője is lettem. Ez tegnap elég nagy félreértést szült. Már délután láttam, hogy új bejegyzés van a blogján, de nem olvastam el, hiába állt a nevem a post végén, tudtam az első sorból, hogy nem rólam fog szólni és olyan állhat benne, amit nem szeretnék olvasni. De az este kérdőre lettem vonva a bejegyzés miatt. Miért nem mondtam, hogy Grönholm mennyire ki volt, amikor vége lett. Ez volt a legszörnyűbb, olvasatlanul rávágni, hogy higyje el, biztos nem rólam van szó, nem volt neki annyira rossz. Akkor, mikor vége lett nagyon mélyen érintett és most elolvasni sem volt túl kellemes. Engem így soha. De ez múlt. Már régen nem is számít. Sőt valahol hálás is vagyok, hogy engem így soha, hiszem akkor most nem lenne Groop, aki még annál is jobban.

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Tegnap valahogy eszembe jutott S, hogy mi is lehet vele mostanság. Abban maradtunk, h beszélünk majd sokat, de közben tudtam belül, hogy ezek csak üres szavak. Tény hogy hiányzik és szar nem tudni róla semmit. De az utolsó beszélgetés valahogy nagyon megmaradt. 

T: sajnálom az egészet 
S: mit Dórci?
T: hát, hogy most sokáig semmi nem lesz
S: …
T: tudom…tudom, hogy neked ott nagyon jó lesz és jól mulatsz majd, de akkor is
S: persze jó lesz, de nem tudod elképzelni milyen rossz pont most itt hagyni ezt az egészet
T: elhiszem, de az a baj, hogy azalatt a 4 hónap alatt, olyan hamar elfelejtesz majd minket
S: dehogy foglak
T: másfél hónap nem sok 4 hónappal szemben
S: de nem az idő számít, hanem a tartalom
T: és azt milyennek érzed?
S: fúú Dórci, hát remélem, hogy érezted, hogy nagyon nagyon jónak…igaz rövid idő jutott idáig nekünk, de azok nagyon szépen teltek
T: ez így igaz és nagyon jó barátom lettél
S: hát még te nekem…és hiányozni fogsz nagyon
T: remélem is
S: de addig is beszélünk majd sokat és hamar eltelik az a 4 hónap
T: visszatekintve biztos így lesz
S: jajj tudtam, hogy nehéz lesz, de nem hittem h ennyire
T: na jó ezt hagyjuk, ennek most már semmi értelme, úgyis mennem kell, itt a buszom…köszi, hogy elkísértél
S: ó hagyd már, elvégre hónapokig nem látjuk egymást
T: nem is tudom ilyenkor mit lenne jó mondani, mulass jól és persze visszavárunk nagyon
S: beszélünk és semmi nem változik
T: jó legyél
S: puszi és vigyázz Gellértre
T: *széles mosoly*

Nem sokára jön haza.

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Mindig is éreztem, csak túl büszke is voltam, meg igyekeztem lazán venni a dolgot. Persze ez megy is valahogy, de azért elő-előbukkan belőled a dolog, így vagy úgy. Én ma speciel megálmodtam, olyasmit ami nagyon hiányzik a lelki boldogságomnak, és ami valószínűleg sosem lesz ugyanolyan, mint ahogy szeretném. De erre mondják azt, hogy az élet változik. Persze változik, de ez a kibaszott nagy szarság az életben, hogy a nagyon jó dolgok jönnek, vannak, rohadtul örülsz nekik és aztán bumm, volt nincs. De a szép emlékek megmaradnak.

És este álmodtam vlmit, eléggé kesze-kúsza volt, meg szólt mindenféle hülyeségről, de volt benne pár ténylegesen megtörtént dolog, igazából 2 részlet a múltból, mintha bele lett volna ollózva a fejemben lévő filmbe. Mindkettő a prágai utazásból volt, nem is csodálkozom, hisz az annyira meghatározó volt. Az egyik, ahogy másfél évvel ezelőtt Fruval és Nusival ülünk a prágai hipermarket előtti padon, épp a nagybevásárlás után hatalmas szatyrokkal. Akkor tényleg olyan volt mint ha megállt volna az idő, és épp ilyenekről beszéltünk, ami most bekövetkezett. Beszéltünk arról, hogy hogy fogjuk túlélni az érettségit, mi lesz utána velünk és milyen fura lesz utána minden és tényleg így lett.
A másik részlet is nagyon fontos, abban benne van a lényeg, ami igazából így érthetetlen lesz, de hiányzik az az összhang ami meg volt köztünk, és amiért ilyen hülyeségek kipattantak a fejünkből.:) Tehát a másik kép, az amikor a prágai metrón rossz helyen szálltunk fel, de Fru meg én idejében leugrottunk, Nusi viszont fenntmaradt. Mi mutogattuk neki, h szálljon a le a következőnél, ne mozduljon és mi odamegyünk. Nem tudom, mennyit érthetett ebből, az üvegen keresztül mutogatva és tátogva, gondolom semmit, mert utána órákig nem találtuk, pedig végigjártuk a környező metrómegállókat. És ekkor Fruzsival a fejünkben leforgattuk az In memorian Hanna című filmet, de ilyen baromságokat soha senkivel már nem fogok megvalósítani. Mindenesetre nagyon szép álom volt!:D

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!